Velemér

Története

Velemér ókori, középkori történelme összefonódik a gyepűk és a Szentháromság-templom történetével. Neve nem szerepel az őrségi falvak között. A legrégebbi történeti feljegyzések viszont arról tanúskodnak, hogy e vidéket több apró falu tarkította. Kimerítő név szerint felsorolás először a 13. századtól 1365-66-os évektől származik. A helység neve "fehér fényt" vagy "napsütést" jelent, és kapcsolatba hozható Valamár herceg nevével, aki az 5. század derekán Pannóniában telepedett meg a keleti gótok egyik vezéreként. A Velemér név így tulajdonképpen egy nemesi családnév.

Írott források szerint a 13. század végétől bukkan fel változó neveken: temploma után esetenként Szent Trinitas-ként, vagyis Szentháromság falva említik, de mellette használatos volt a Velemér elnevezés is (1268-ban Velemer, Sancta Trinitas, 1273-ban Velemyr, 1601-ben Zent Trinitas, 1734-ben Velemér). . Ez a tény azt bizonyítja, hogy vidéken a környező helységek között rangos szerepe volt.

1365-ben a felső-lendvai várat és az Omode család birtokát Széchy Miklós dalmát-horvát bán és Széchy Domonkos püspök adományul kapja a királytól. Az 1366-i birtoklás alkalmával sorolják fel a vár tartozékait részletesen. Ezek között szerepel a veleméri kerület, illetve a veleméri völgy, amihez akkor 10 falu tartozott. Ma ebből 5 Szlovénia területén van.

A veleméri kerület a XVI. században felbomlott. A terület egy része, köztük ez a falu is a Németújvári Batthyány család tulajdonába került. Az ősi lakosok a templomtól nyugatra a Dania hegyen és az attól délre fekvő mocsaras, nádastól és tölgyestől védett Tapolca és Kurtusa dombon laktak. Az erdők kivágása és a török pusztítás után a lakosság lehúzódott a Lóka patak mellé. A Topolán talált török kardmarkolatok bizonyítják a törökök ittlétét. A néphagyomány szerint a basa patak hídja alatt egy Soós nevű embert lenyakaztatott, mivel nem akart adózni a töröknek. A nép a templomba menekült, de onnan egy magyarul tudó török kicsalogatta őket, és majdnem mindenki elpusztult a kardjaiktól. Az ásatások nem igazolták azt a feltevést, hogy a halottakat a templom alá temették volna.

A település 1800 előtt a Habsburgok által kialakított Tótsági járáshoz, majd 1800 és 1848, illetve 1860 és 1872 között az Őrségi, azt követően a Muraszombati, később a Szentgotthárdi járáshoz tartozott. A Belső-Őrség elnevezés a 19. század második felében alakult ki, de csak a 20. században vált általánossá. Velemért, Gödörházát, Magyarszombatfát és a ma Szlovéniához tartozó Szerdahelyt (Središce) sorolják ide. A település határában folyó patakot általában Veleméri-pataknak nevezik, de ismert a Curek-patak elnevezés is.

1732-től több mint 50 éven át a reformátusok Kustánszegre jártak templomba a katolizáció következményeként. Vallásszabadságukat 1783. november 2-án nyerték vissza.

„Az 1828-as jobbágyösszeírás szerint Veleméren 68 adófizető, köztük 35 jobbágy, 4 kovács és egy molnár lakott. A község és az egyház eggyé forrására jellemző, hogy 1875-ben a református presbitérium és a községi elöljáróság ugyanaz a testület volt.

A 20. század eleje Velemér legutolsó aranykora. A múlt század második felétől gyorsan szaporodó lakosság száma 1910-ben már 438 fő. Velemér 1622 holdas határa 120 gazdaságot tartott el (300 marha, 250 sertés, 36 hold szőlő). Jó anyagokból, kitűnő ízléssel épített téglaházai ma is e kort idézik, intézményei többségének (bolt, kocsma, önkormányzati iroda, könyvtár, vendégházak) az ekkortájt emelt épületek adnak otthont.”

A két világháború, majd a rendszerváltás előtti korszak ipari, gazdasági fejlődést nem hozott a település számára. Ma jellemzően az idegenforgalomból, valamint mezőgazdasági munkából tudja fenntartani magát a lakosság.

Érdekességek

1686-tól áll rendelkezésre népszámlálási adat, mely szerint 66 lakossal Velemér a környék legnépesebb települése volt. 1910-ig a lélekszám folyamatosan nő. Akkor 446 volt, 1910 után pedig csökken. 1960-ban 282, 1970-ben 226, 1990-ben 114, 2005-ben 85 fő a lakosság száma. A jelenlegi közigazgatási területi beosztás alapján e községet is az Őrség területi egységébe sorolják. Jóllehet régebben nem tartozott oda, ezért a nevét az őrségi falvak egyik régi megnevezésében sem olvashatjuk. 1696-ban a jegyzőkönyv azt rögzítette, hogy Velemér az őrségi körzettel határos. A Tótsághoz tartozik, anyanyelve ekkor is magyar volt. A XVII. század második felétől volt először iskolája. 1830-tól az Őrséget Kogutowitz Károly földrajzi elgondolás alapján kiterjesztette. Így került Velemér is az Őrség egyik községeként az Őrséghez, a Tótságtól mai nevén Vendvidéktől.