Szaknyér

Története

A falu a középkorban Szatmér, Szatmir alakban fordul elő az oklevelekben, ez valószínűleg a személynévi eredetű Szatmárral hozható összefüggésbe.  IV. László állítólagos 1280. évi kiváltságlevelében Szaknyér is szerepel. 1391-ben Zsigmond király a Vas megyei zalaewr nevű őröket felmentette az őri szolgálat alól, földjeikkel és mindenféle ingatlanukkal Lévai Cseh László temesi ispánnak adományozta. A 15. században is a Lévai Cseheké volt, majd a 15. század második felében az Újlakiaké lett. Ebből az időből származik (1428) első írásos említése is Zathmar néven.  Később a Batthyányak németújvári uradalmához tartozott. A törököktől való félelmük miatt 4 évig nem mernek visszatérni elmenekült lakói. Ezekben az években a kis falu jobbágylakossága 50 főre becsülhető. A földeket ugarváltásos rendszerben művelték, de a falu határa nincs nyomásra osztva. Az ugarföldeket rendszertelenül fogják művelés alá. A földjükből megélni nem tudnak, kénytelenek eljárni aratni, csépelni távolabbi helyekre.
Mária Terézia megkoronázásának tiszteletére hársfát ültettek a falu keleti végén. A 3,6 m törzsátmérőjű fa ma is látható.

Ezt írták anno...

Vas vármegye monográfiájában:  „Szaknyér, ősrégi nemesi község, 30 házzal és 169 magyar lakossal. Vallásuk ev. ref. Postája Viszák, távírója Csákány.”

Fényes Elek 1851-ben ezt írta: „Szaknyér, magyar falu, Vas vmegyében, 4 kath., 30 evang., 64 reform. lakossal. F. u. Sigray. Ut. p. Lövő.”

Vályi András szerint: „SZAKNYÉR. Elegyes falu Vas Várm. földes Ura G. Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Szőtsének szomszédságában, mellynek filiája; határja középszerű, erdője, legelője van.”